Fhdevelopment logo
A megtérülő fejlesztések szakértője
Cím: 1121 Budapest Rege utca 8 mszf. 5
Tel.: +36-1-392-2772
Fax.: +36/1-395-27-75
E-mail: info@fhdevelopment.hu

Az Európai Unióról

Az Európai Unió egy 28 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti szerződés hozta létre 1993. november 1-jei hatállyal az Európai Gazdasági Közösség alapjain. A közel 500 milliós népességű Európai Unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő.
Az Európai Unió olyan egységes piacot hozott létre, amely az egységes jogrendszer révén biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását. Emellett az Európai Unió közös politikát folytat a kereskedelem, mezőgazdaság, halászat, valamint a regionális fejlesztés területén, valamint 18 tagállamban közös fizetőeszközként bevezették az eurót. Az Európai Unión belül az eurót használó országok alkotják az eurózónát. Az Európai Unió működése során korlátozott külpolitikai szerephez is jutott; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Mindezek mellett igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, amelyek közé a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolása is tartozik.
Az Európai Unió működésében, nemzetközi szervezetről lévén szó, a nemzetek fölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket bizonyos területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területeken nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése, mivel azok nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak. 

Az Európai Unió fontosabb intézményei és szervei:

  • Európai Bizottság
  • Európai Unió Tanácsa
  • Európai Tanács
  • Európai Bíróság
  • Európai Központi Bank. 
  • Európai Parlament

Az Európai Unió gyökerei 

Az Európai Unió gyökerei a 6 állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, valamint az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza, azonban alapítása óta területileg jelentősen kibővült, és az Európai Unió intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország az Európai Unió tagjává 2004. május 1-jén vált.

A gazdasági integrációtól a politikailag is egységes Európai Unióig

A kezdetben szinte kizárólag gazdasági téren elindított integrációs folyamat ma már a fejlesztési segélyezéstől a környezetvédelemig számos szakpolitikai területen ível át. Ennek a folyamatnak volt jelentős állomása, amikor az Európai Gazdasági Közösség helyébe az Európai Unió elnevezés került 1993-ban.
Az Európai Unió működésének legfontosabb alapelve a jogállamiság, aminek értelmében tevékenysége minden egyes esetben a tagállamok által önkéntes alapon, valamint demokratikus módon elfogadott szerződéseken alapul. Az európai uniós célokat ezek a kötelező erejű megállapodások határozzák meg az egyes tevékenységi területeken.
Mint azt az Európai Unió nevének változása (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra) jelzi, a szervezet az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági szövetségből egy egyre inkább politikai egyesüléssé, amely tendenciát hangsúlyozza azon olyan irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az Európai Unió hatáskörébe tartoznak (a politikai hangsúly a tagállamokról egyre inkább áttolódott az Európai Unióra)

A folyamatosan növekvő centralizációt azonban két terület is ellensúlyozza.

  1. Az egyes tagállamok belpolitikájában a kezdetektől napjainkig erős helyi kormányzat érvényesül, amely a tagállamok önálló választási rendszerén alapszik. Ezzel párhuzamosan a regionális politikára, illetve az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került, míg a Maastrichti szerződés részeként megszületett a Régiók Bizottsága.
  2. Az Európai Unió politikai területei közé az együttműködésnek számos különböző és jelentős formája tartozik.
    • Jogharmonizáció: A tagállamok törvényeit az Európai Unió törvényhozási folyamataihoz harmonizálják, amely magában foglalja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát. Ennek a folyamatnak az eredményeként az európai uniós joggyakorlat egyre nagyobb helyet kap a tagállamok törvénykezésében.
    • Autonóm döntéshozás: A tagállamok az Európai Bizottságot felhatalmazták a döntéshozatalra bizonyos területeken, így az európai uniós versenytörvény, az államoknak nyújtott segélyek szabályozása, vagy a liberalizáció terén.
    • Együttműködés: Az Európai Unió Tanácsa együttműködési és belpolitikát koordináló megállapodása szerint a tagállamok ülése.
Az Európai Unió és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség mindezek ellenére tartós probléma az Európai Unióban. Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az Európai uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy jogrendszerük összhangba kerüljön a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”).

Mobilitás – növekedés - stabilitás - közös valuta

Az Európai Unió létrejöttének köszönhetően annak területén az utóbbi fél évszázadban nem volt háború, valamint a stabilitás és a jólét jellemezte, nőtt az életszínvonal, és létrejött az euró, a közös európai valuta.
A kontinens legnagyobb részén szabadon lehet utazni, annak köszönhetően, hogy az uniós tagországok között megszűnt a határellenőrzés. Emellett az Európai Unió polgárai jóval könnyebben tartózkodhatnak és vállalhatnak munkát más európai országokban.
Az Európai Unió fő gazdasági motorja az egységes, más néven belső piac, amely lehetővé teszi az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását, valamint a személyek szabad mozgását. Az Európai Unió számára fontos célkitűzés az is, hogy ezt a rendkívül értékes erőforrást, illetve annak lehetőségét továbbfejlesztve biztosítsa, hogy az európai polgárok a lehető legjobban ki tudják aknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás – Emberi jogok és jog előtti egyenlőség

Az Európai Unióban használt 24 hivatalos és munkanyelv:

  • angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén. 
  • 5 nyelv rendelkezik ezek mellett félhivatalos státusszal: baszk, galíciai, katalán, skót gael és a walesi. 
Az Európai Unióban a legfontosabb dokumentumok, mint például a jogszabályok, az Európai Parlament dokumentumai és a plenáris ülések szöveg, mind a 24 hivatalos nyelvre lefordításra kerülnek. A félhivatalos státusszal rendelkező nyelveken csak a nemzetközi egyezmények érhetőek el, valamint az Európai Unió állampolgárai ezeken a nyelveken is fordulhatnak a különböző intézményekhez. Ezzel párhuzamosan a legtöbb EU intézmény csak néhány nyelvet használ belső munkanyelvként: ezek az angol, a német és a francia. Mindazonáltal nyelvpolitika a tagállamok hatásköre, míg az Európai Unió intézményei támogatják más nyelvek megtanulását.

Az Európai Unió céljai és értékei

Az Európai Unió egyik legfőbb célja az emberi jogok védelme és előmozdítása mind az Európai Unión belül, mind pedig a világ többi részén. Az Európai Unió alapértékei az emberi méltóság, a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság, az egyenlőség és az emberi jogok tisztelete. A Lisszaboni Szerződés aláírása (2009) óta az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze ezeket a jogokat, amelyeket az európai uniós intézményeknek kötelességük tiszteletben tartani. Amikor uniós jogszabályokat alkalmaznak, ez a tagállami kormányokra is vonatkozik.

Átlátható intézmények, demokratikus működés

Az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít intézményei átlátható és demokratikus működésére, miközben új tagországokkal bővül. Az Európai Parlament – melyet közvetlenül választanak – hatásköre egyre bővül, de egyre nagyobb szerephez jutnak a tagállami parlamentek is, amelyek az európai intézményekkel szorosan együttműködnek. Mindezek mellett az európai polgárok is egyre többféleképpen vehetnek részt a politikai döntéshozatal folyamataiban.
Az Európai Unió működését és tevékenységeit több intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát hajtják végre. Eljárásaik mindig a szubszidiaritás elvét követik, melynek értelmében csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem oldhatóak meg.
Az Európai Tanács az Európai Unió fő politikai irányító szerve, amely általában évente négyszer ülésezik, tagjai pedig: a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke, de munkájában részt vesz az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik, így könnyebb garantálni a tagállamok együttműködését. Az Európai Tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták feloldására, valamint a politikai ellentétek elsimítására használja. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely utóbbi az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet.
A tagállamok 2009-ig egy rotációs elven működő elnökséget működtettek, amelynek lényege, hogy féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. A Lisszaboni szerződés hatályba lépése óta (2009. december) egy állandó elnök vezeti az Európai Tanács üléseit, a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein pedig hasonlóképpen a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa egyéb felállására vonatkozóan a soros elnökség rendszerét használják továbbra is.
Az Európai Unió végrehajtó szerve az Európai Bizottság, amely felelős a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért. Szemben az Európai Tanáccsal, tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el. Az Európai Bizottságot sokan az európai integráció motorjának is tekintik, amely jelenleg 27, különböző szakterületeket felügyelő biztosból áll. A Bizottság elnökét és a biztosokat az imént tárgyalt Európai Tanács nevezi ki, azonban az elnök és a Bizottság egészének kinevezését a jóvá kell hagynia a Parlamentnek is.

A törvényhozó hatalom két fele az Európai Unióban

Az Európai Parlament
Az Európai Parlament 785 képviselőjét közvetlenül választják öt éves időtartamra, míg az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők. Bár országonként választják a képviselőket, a Parlamentben mégis nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet, különböző pártcsaládokban. A tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek, amelyeket azonban a pártpolitikai megosztottság miatt nehezen tudnak országaik érdekében felhasználni. Az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa egyes szakterületeken közösen, ún. „együttdöntési eljárással” alkot jogszabályokat, amely eljárást a Lisszaboni szerződés számos más területre is kiterjesztett, ezzel erősítve az Európai Parlament szerepét az uniós döntéshozatalban. Az Európai Parlament mindezeken felül egyes szakterületeken elutasíthatja az Európai Bizottság névsorát és az Európai Unió költségvetését is. Az Európai Parlament elnöke vezeti a szervezet üléseit, és kifelé is ő képviseli az intézményt. 
Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) 
Ez a szervezet képviseli a törvényhozás másik felét, tagjai pedig minden tagállamból egy miniszter, azonban ez különböző összetételt jelent az aktuális szakterülettől függően. Jogalkotási feladatai mellett sajátságos módon végrehajtó szerepet is ellát a közös kül- és biztonságpolitika területén.

Az Európai Unió szakpolitikai területei

  • Bővítés és külügyek
  • Egészségügy 
  • Fejlesztés és humanitárius segélyek
  • Foglalkoztatás és szociális ügyek
  • Gazdaság és pénzügy
  • Jogérvényesülés és a polgárok jogai
  • Környezetvédelem és energiaügy
  • Közlekedés és utazás
  • Kultúra és oktatás
  • Mezőgazdaság, halászat és élelmiszer-biztonság
  • Régiók és helyi fejlesztés
  • Tudomány és technológia
  • Uniós intézmények
  • Vállalkozások
  • Vám- és adóügy
Az Európai Unióban bírói hatalmi ágat az Európai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja, amelyek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és egyéb uniós joganyagokat. A Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények közötti jogi vitákkal, valamint a Törvényszék által elé utalt ügyekkel, míg a Törvényszék a magán- és jogi személyek által indított peres ügyekkel foglalkozik. Utóbbi döntéseit meg lehet fellebezni és a Bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért.
A luxemburgi székhelyű Európai Számvevőszék az egyik legújabb és egyben legkisebb intézmény, amelyet csak 1977-ben hoztak létre. A Számvevőszék az Európai Unió „külső auditora”, melynek feladata az EU-s pénzek felhasználásának, a pályázati rendszerek szabályos működésének ellenőrzése. Emellett fontos szerepet játszik a költségvetési folyamatban, hiszen a jelentése alapján döntenek a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról, valamint az új költségvetés jóváhagyásáról.

Az Európai Unió jövője

Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást ruháztak az Unióra, mint bármely más, nem szuverén regionális szervezetre bárhol a világban. Vannak olyan területek, amelyeken a tagállamok bizonyos szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, így az már föderációra, vagy konföderációra kezd hasonlítani. Mindezek mellett a szerződéseket továbbra is a tagállamok fogadják el, az Európai Uniónak így nincs hatalma, hogy a tagállamoktól – azok hozzájárulása nélkül – további hatásköröket vonjon saját hatáskörébe. Fontos emellett, hogy a tagállamok megőrzik saját politikai szuverenitásukat olyan területeken, mint például a külpolitika és a honvédelem (utóbbit a NATO tagság természetesen tovább árnyalja).
Egyedi szerkezet miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető, azonban az Európai Unió jövője jelentős politikai viták tárgya az egyes tagállamokban. A kérdést némiképp bonyolítja, hogy az Európai Unió tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan európai uniós polgár is, ami azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosait nem számítva), francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyben uniós polgárok is, még abban az esetben is, ha olyan területeken születtek, amelyek kívül esnek/estek az Európai Unió határain.

Kormányköziség versus nemzetekfelettiség

Létezik egyfajta feszültség az Európai Unióban, amelynek két pólusa a kormányköziség illetve a nemzetekfelettiség. A kormányköziség a nemzetek demokratikus együttműködése, a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, amelyben a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket közösen, illetve egyhangúlag hozzák. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.
A nemzetközi szervezetek egy másfajta döntéshozási módszere a nemzetekfelettiség, amelynek lényege, hogy a hatalmat kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak hatalmát más szereplőkkel kell megosztaniuk. Mivel a döntéseket többségi szavazással hozzák, előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés elfogadására. Az Európai Unió igyekszik e két szemléletmód között valamilyen egyensúlyra, azonban ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága. A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához, amely azzal foglalkozik, hogy mi az eredeti oka az integráció folyamatának. A kormányköziség álláspontja, hogy az európai uniós integráció az államok közötti kemény alkudozás eredménye, míg a neofunkcionalizmus szerint maguk a nemzetekfeletti intézmények voltak azok, amelyek beindították az integrációt.

Összegzés és néhány adat az Európai Unióról

Az egységes piac létrehozása, valamint a kereskedelmi és általános gazdasági tevékenység fellendülése nyomán az Európai Unió kereskedelmi nagyhatalommá vált, amely a szállításba, az energiaiparba és a kutatásfejlesztésbe fektetett források révén próbálja fenntartani a gazdasági növekedést, azonban eközben erőfeszítéseket tesz a gazdasági növekedéssel járó környezetterhelés minimalizálására is. A szervezet éves költségvetésének kb. 6%-át fordítja személyzeti, igazgatási és épületei fenntartásával kapcsolatos kiadásokra. Ennyibe kerül ez direktben a tagállamoknak.
2006-ban az Európai Unió gazdasága volt a legnagyobb a Földön: GDP-je 13,3 billió amerikai dollár volt, míg az Amerikai Egyesült Államoké 13 billió. Bár az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik, azonban többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság vált jellemzővé (az Unió átlagát tekintve), valamint a 2001-2010. közötti gazdasági stratégiát sem sikerült végrehajtani.
Mindezek ellenére előreláthatólag az Európai Unió gazdasága tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint egyre több ország csatlakozik a szervezethez. Ezt erősíti, hogy az új tagállamok rendszerint szegényebbek az Európai Unió átlagánál, így a várt gyors GDP-növekedés lehetővé teszi, hogy az Európai Unió elérje az USA dinamikáját. Ezzel párhuzamosan a teljes Európai Unióra vetítve az egy főre eső GDP rövidtávon esni fog, hosszú távon pedig az Unió gazdaságát drasztikus demográfiai problémák fenyegetik.  Egyesek az alacsonyabb, a lélekszám fenntartásához sem elegendő születési rátát a bevándorlással érkező populációjával látják orvosolhatónak, azonban a fokozódó vallási és etnikai ellentétek olyan feszültségeket kelthetnek, amelyek veszélyeztethetik az Európai Unió jövőjét.

Honnan jön a Széchenyi 2020 program?

Az Európai Unió jelenlegi közös gazdasági stratégiája az Európa 2020 stratégia, amely a 2001-2010. közötti időszakban futó Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Előbbinek magyar megfelelője a Széchenyi 2020 program. Az Európai Unió, és ezzel Magyarország hivatalos stratégiai célja az elkövetkező tíz évben a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása annak ellenére, hogy öregszik a társadalom és élesedik a nemzetközi verseny.